Azt hitted, a csajozgatás neked jár, és én mindent megbocsátok...

Az ismeretségük Ábellel egészen gyerekkorukig nyúlt vissza, de a fiúnak egyszerűen nem volt elég menő csaj az akkor még kiskamasz lány. Végigasszisztálták egymás életét - lépten-nyomon összefutottak, de hosszú ideig még csak a gondolata sem merült fel annak, hogy talán egymást keresik oly kétségbeesetten. Aztán egy sokadik véletlen találka után beszélgetni kezdtek. Nem volt benne hátsó szándék, csupán a régi szép emlékeket akarták feleleveníteni. És mint egy romantikus filmben, a sztoriból hatalmas szerelem kerekedett. 

Éveken át nagyobb zűröktől mentesen és gördülékenyen alakult köztük minden - ahogy a nagykönyvben meg van írva. De ritka eset, mikor az első nagy szerelem tényleg a sírig tart. Talán a fiú még nem élt eleget, talán beszippantotta a divatos világ.  

Eleinte csak apróbb hazugságokba bonyolódott, majd egymást követték a viták. Talán félt elköteleződni, talán ekkor jött rá, hogy mennyi mindenből kimaradt ezidáig. Mindent azonnali hatállyal akart bepótolni. És persze mások oldalán, más nőkkel. Valamiért azt gondolta, ő ezt megteheti. Hogy az normális, hogy ez így megy. Kipróbál ezt-azt, szánja-bánja a bűneit, és minden megy tovább. Hogy hazaviszi ezt, hazaviszi azt, aztán úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Mi több, simán le is tagadott mindent.

Azt hitte, neki ez jár. És mivel a lány úgyis szereti, mindig visszavárja majd, és a régi sérelmek semmissé válnak - holott ez a valóságban másképp működik. Olyan volt ez, mint az ezer szilánkra tört és összeragasztott tányér esete, mert Ábel még szerette volna a párját talonban tartani. Továbbra is jöttek az üzenetek, a bocsánatkérések, hogy kezdjék újra. Mindeközben Letti minden csajozós lépésről tudott, és kicsit minden nap bele akart halni a fájdalomba.

Hosszú hónapok szenvedései után a lány egyszer úgy ébredt fel, hogy elég. Elég a macska-egér játékból, elég a hangzatos "bocsáss meg, szeretlek" szavakból. Elég a fájdalomból, elég a megalázásból, és egyáltalán, az egészből elég volt. Bármennyire is akarta teljes szívéből hinni, hogy most majd minden más lesz, már tudta, hová vezet a kettejük útja.  

Igyekezett túllépni, próbált ismerkedni - de nehezen ment. Kényszeres volt az egész, nem is akarta igazán. Igazi vesztesnek érezte magát. Csak át akarta valahogy vészelni a történteket, mintha az egész csak egy rémálom lett volna. Végül ráébredt, hogy ő többet ér. Nem csak ennyit, hogy valakinek tűrjön olyasmit, amit már csak emberségből sem teszünk egymással. Aki pedig szerelemből ilyeneket tesz, az simán nem szerelmes. Az a biztosra játszik. Mert hát ki ne szeretne biztos pontot az életében?

A fájdalmak enyhülni kezdtek, és a lány nem akarta a tüskéket magával hordozni. Szép lassan megszabadította magát a régi pokolból. Ábel azóta is amellett a lány mellett van, akit még Letti mellett nézett ki magának. Azonban azóta is csak a volt barátnője jár a fejében. Azóta is az ő dolgait csekkolja a neten, azóta is az ő fotóit a lájkolja. Talán még mindig azt hiszi, hogy a lány meggondolja magát. Pedig a pofátlanságot nem lehet a fiatalság kontójára írni. És apropó, érdemes elgondolkodni, hogy ilyen végkifejlet mellett vajon ki is az igazi vesztes.

Forrás: she.hu